Molnár Rebeka két éve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának honvéd tisztjelöltje. Középiskolai tanulmányait a HSZC Zsoldos Ferenc Szakgimnázium Szakközépiskolában (ma HSZC Zsoldos Ferenc technikum) végezte. Itt hasznos és fontos tudásra tehetett szert, melyek remek alapot szolgáltattak a jövőjének.
A kezdetekre hogy emlékszik vissza?
– Mint minden középiskolába készülő diák, én sem igazán tudtam még eldönteni, hogy mihez is kezdjek az életemmel az általános iskola után.
Vendéglátóipari suliban kezdtem a pályafutásomat, ahol csak tengtem – lengtem. Másfél év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mit is akarok igazán tanulni.
“360°-os fordulatot” vett az életem, amikor beléptem a HSZC Zsoldos Ferenc Szakgimnázium és Szakközépiskola ajtaján. A katona-gépész szakma miatt iratkoztam át ebbe az intézménybe, 10. K-s lettem, Madácsy Ágota tanárnő lett az osztályfőnököm.
Pont a félévi hajtásba érkezett meg, így először kissé nehéz volt, de a nagy munkának, szorgalomnak meglett az eredménye, eléggé szép bizonyítvánnyal zárta a félévet. Persze mindez nem lett volna lehetséges a pedagógusok jóindulata és megértése nélkül.
Bár még nem sok idő telt el azóta, de nem bánta meg döntését?
– Nagyon szerettem a Zsoldosba járni. Rengeteg segítséget, támogatást és figyelmet kaptam. Megszámlálhatatlan élménnyel lettem gazdagabb.
Az itteni tanulmányaim során bevontak „ezer meg ezer”-féle, a szakmámhoz illő versenybe. Katonaság minden mennyiségben, ahogy szerettem is volna. A térségi versenyeken vetélkedők, közelharcok, lövészetek vártak ránk az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred jóvoltából. Ugyanitt tartották a Honvéd Haditornát is, amin szintén részt vettünk.
Én a honvédelmi versenyek mellett az angol nyelvben is remekeltem, így az angol tanárom, Bristyán Ágnes tanárnő felkérése ilyen versenyeken is részt vettem, melyeknek minden pillanatát nagyon élveztem.
Mindamellett, hogy több versenyen is sikeresen megmérkőztünk, sikerült a tanulmányaimra is fókuszálni, mert engem ezek mellett a tanulás is érdekelt, valamint az, hogy minél jobb eredményekkel zárhassam le középiskolás éveimet.
Meg is lett az eredménye a megszerzett tudásnak: kétszer is neveztünk, és el is nyertem (Ágota tanárnő segítségével) a Béri Balogh Ádám Középiskolai Ösztöndíjat, amit a fővárosban, a méltán híres Stefánia Palotában ünnepélyes fogadáson vehettünk át.
Kiváló tanulmányi eredményeimért oklevéllel jutalmazott Pintér Etelka igazgatónő is, ballagáskor pedig Diákönkormányzati elismerésben részesültem.
És más élmények?
– Volt az is, nem is kevés. Soha nem felejtem el az Erdélyi kirándulást, egy hetet tölthettünk el az intézmény testvériskolájánál vendégeskedve. Jártunk a bámulatos szépségekkel rendelkező Csehországban, Prágában. Az iskola számtalan, meseszép belföldi helyre szervezett kirándulást, melyeken én is részt vehettem.
A honvédség által megvalósított programok közül kiemelem a Budaőrsi Légi Parádét, a Kunszállási Nemzeti Hadikultúra és Military Fesztivált, vagy a Doni emlékmenetet, amelyen több mint 100 km-t sétáltunk más középiskolásokkal, hagyományőrzőkkel.
Azt mondják, a középiskolás évek az életünk legszebb évei. Azt hiszem ennyi élmény után ez beigazolódott. Hálás vagyok a sok jó tanárnak, akik segítettek mindenben, amiben csak tudtak és sikeres érettségit tehettem általuk, és úgy érzem: sínen van életem következő szakasza is.