Mit is írjak? Mit jelent számomra a Zsoldos Szakgimnázium? Hatodik éve koptatom itt az
iskolapadot, így azt mondanám, hogy egy biztos pontja az életemnek. Ez az a hely, ahol
megismertem a legjobb barátaimat. A felejthetetlen középiskolás évek!
Megszámlálhatatlanul sok pozitív emlékem van ebből az iskolából. Olyanok, mint a jó
kedélyű irodalom órák, a tanulságos történelem órák, ahol nem csak a történelmet tanultuk meg egy látszólag szigorú mégis végtelenül aranyos történelem tanártól, hanem az élet dolgait is megvitattuk. De a legszebb emlékem, akkor is a szalagavató, a szerenád és a ballagás volt. Mikor a szalagavatón felsorakoztunk azokkal az emberekkel együtt, akik elkísértek
minket a hosszú úton. Fehér ruhába bújni és látni a tánc partnered ideges arcát, mert te vagy az utolsó, aki elkészül… Aztán ott van a szerenád ahol mindenki nagyon vidám és megköszönjük mindenkinek, hogy elviselt minket a négy év alatt. Jókedvűen énekeltünk, élveztük a menetszelet a lovaskocsin. És ha a szerenád a tiszta eufória és boldogság, akkor ballagás a szomorúság és a búcsú helye. Habár megkockáztatom, hogy néhány tanár örömében sír. A ballagás az a pont mikor rájössz, „hú, felnőttem". Legalább is papíron. Sajnálom, hogy az idei végzősök nem élhetik át azt a fajta szerenádot, ahol a kiabálástól a hangunk is elmegy és azt a ballagást, ahol rájövünk, hogy nem hoztunk elég zsebkendőt.
A mi sulinkban még az érettségire való felkészülés is jó hangulatú. A tanárok legjobb
tudásuk szerint felkészítenek minket a vizsgákra, és megnyugtatnak, ha félsz tőle, vagy esetleg ideges vagy. Mert ilyen a mi iskolánk szellemisége. Ahol a tanár inkább kihagyja a saját szünetét csak, hogy segíthessen a diákjának.

Én személy szerint tovább tanulásra is a Zsoldost választottam és egy percre se bántam meg a döntésem. Az oktatás színvonalas, és a szakmai tanárok nem a könyvekből hoznak nekünk példát, hanem az életből. Sajnos a mostani helyzet nem teszi lehetővé, hogy minden nap találkozzunk tanárainkkal. Viszont ebben a nagyon fura időszakban, és más helyzetben is próbálunk segíteni egymásnak. Nem egyszerű, de mindenki igyekszik, hogy a végzősöknek jól sikerüljön a vizsga, a többi diáknak pedig az év végi bizonyítvány.
A karantén a vírus miatt, a bezártság mindenkit lelomboz, engem személy szerint nagyon.
Utálom a bezártságot és szerintem ezzel minden velem egykorú így van. Mindenki le akarja vezetni a feszültséget, ami a vizsgák miatt van. Jó lenne még utoljára a barátokkal őrültségeket csinálni, amit másnap ugyan megbánunk. Úgy gondolom, hogy a Zsoldos fennállásának ötvenedik éve nem csak az eltelt fél évszázadot mutatja, hanem egy olyan szám is, ami azt bizonyítja, hogy ennyi éve alkot az intézmény egy családot. A mi iskolánk az, ahol nincs nagy szakadék a tanárok és diákok között. Ez az a hely, ahol még a portás nénivel is jóban lehetünk, az a hely, ahol az első szerelem ránk talál, esetleg az első csalódás is, életre szóló barátságok köttetnek, amelyekre örökké emlékezni fogunk.
Tehát hajrá Zsoldos és boldog ötvenediket! Remélem, még nagyon sokáig ünnepelheted a
kerek évfordulókat!